Ez az esemény nagy lépcsőfok a család és a gyermekek életében.
De akkor lesz valóban pozitív élmény, ha teljes természetességgel éljük meg. Manapság „kordivat” az iskolába lépés előtti szülői szorongás! S ennek következtében a gyermek is sokféle belső lelki feszültséggel léphet be ebbe a szép életszakaszba!
Mert ne feledjük!!! A ki nem mondott érzéseink és gondolataink is hatnak: a szülői szorongás átitatja a gyermek személyiségét, viselkedését!
Tisztázzuk magunkban, mitől is féltjük a gyermekünket, nekünk milyen érzés-és emlékvilágunk idéződik fel a saját múltunkból az iskola, az oktatás világához kapcsolódóan. S ha mindezt végiggondoltuk, akkor máris sokat segítettünk a gyermekünknek!
Lehetőleg ne örökítsük tovább saját negatív előítélteinket, ne ijesztgessük a gyereket az iskolával sem!
Kerüljük az olyan mondatokat: „Majd az iskolában megtanulod, mi a rend!” „Majd, ha iskolás leszel, ott nem engedi meg a tanító néni, hogy belebeszélj a dolgokba!”
Helyezzük a hangsúlyt a pozitívumokra, mi mindent fog majd a gyermekünk tanulni, mennyi érdekesség lesz majd ott!
Azoknak a gyerekeknek könnyebb az iskolai napirendhez való alkalmazkodás, akik előtte is természetesnek vették az otthoni és az óvodai hétköznapokkal együtt járó kereteket, megtanulták az együttélés szabályait, azt, hogy nem egyedül vannak a világon!
Mi a szülő feladata?
A gyereke mellett lenni, támogatni, de meghagyni az önállóságát az életkorának megfelelő szinten! Nem helyette élni, de vele együtt! Kialakítani benne a saját iskolai feladataival kapcsolatos felelősséget!
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Olyasmit, hogy együtt kötjük be a gyermekünkkel például a könyveket, füzeteket, de hagyjuk, hogy ő is aktív részese legyen a folyamatnak: megmutatjuk, ő is csinálja előbb velünk együtt, aztán egyedül is!!!! Ez a kulcsszó a gyereknevelés minden területén: támogatás, de önállóságra, felelősségre nevelés!
Nem mi pakoljuk be a táskájába a szükséges dolgokat, hanem vele együtt, aztán majd pár hét múlva eljutunk odáig, hogy ő pakol egyedül, mi csak közben-közben átnézzük, hogy minden rendben van-e.
Ne feledjük, a gyerekünk akkor lesz sikeres és önálló a későbbi életében, ha megtanulja, hogy mi az ő feladata, és azt is, hogy neki kell odafigyelni a saját dolgaira! Így lesz önbizalma, így bízik a saját erejében, így válik erősebb jellemű, önmagáért kiállni képes emberré!
A szülő soha ne beszéljen negatívan az iskoláról, a tanítókról a gyerek füle hallatára, mert akkor azt tanítjuk meg óhatatlanul is, hogy nem kell neki az ottani szabályokat elfogadni!
De, ha mély méltatlanság éri a gyermekünket az iskolában, feltétlenül álljunk ki mellette! Kérdezzünk rá a tanítóktól, s merjünk, ha kell, ellenvéleményt is megfogalmazni, de jobb ezt négyszemközt megtenni!
Már az is sokat segít, ha megbeszéljük, mi minden történt egy-egy nap! Ha végighallgatjuk egymást a családban, ha a gyerek egész pöttöm korától megtapasztalhatta, milyen jó dolog beszélgetni, ahol apa, anya és ő is elmeséli esténként, milyen volt a napja. Ha valódi figyelem veszi körül!
Szülőként tanuljuk meg élvezni, hogy kinyílik a gyermekünk érdeklődése a világ felé! Hagyjuk meg azt az örömét, hogy új emberekkel ismerkedik, új barátai lesznek, ne ítélkezzünk, ne nyilatkoztassunk ki olyasmit, hogy te ezzel ne barátkozz, mert…
Beszéltünk már korábban is róla, hogy azok a szülők ártanak a legtöbbet a gyermeküknek, aki a gyerek életét akarják élni, akik állandóan ott köröznek körülötte: a „helikopterszülők”, „borostyánszülők”!
Túlzott és állandó gyakorlással otthon ne fárasszuk agyon a gyermekünket! A kevesebb gyakran több! Ha valamit gyakorolni szükséges, azt próbáljuk inkább valamilyen humoros, játékos formában tenni!
Mondjuk, süssünk, főzzünk együtt, és a gyerek mérje ki a hozzávalókat a mérlegen, ő olvassa fel hangosan – ha már tud olvasni – a recepteket. Vagy keresse ki egy rövid újságcikkben az épp tanult vagy már ismert betűket, olvassa el az utcai feliratokat…
S végezetül, ne az iskola legyen az egyetlen téma: az életnek számos más színtere is van, ezt soha ne feledjük!
Az iskolai teljesítmény ne legyen versengés tárgya, ne menjünk bele soha a „bezzeg az én gyerekem” káros szülői játszmákba!
Minden iskolakezdőnek sok sikert kívánok és olyan tanítókat, amilyen például Winkler Márta volt, akinek a módszereit megismerhetjük a róla szóló Iskolapélda című filmből vagy egyéb más dokumentumokból vagy saját vallomásaiból!
Honlapja: winklermarta.com
Sok okos gondolatot olvashatunk tőle!
Kép forrása: Iránytű az iskolához