A gyerek a főnök a családban!?
I. Kell egy főnök? Kinek a szava dönt?
Én azt gondolom, hogy a családban egyértelműen a szülőnek, a szülőknek kell meghatározó szerepet betölteniük. Mit jelent ez? Stabil értékeket a nevelésben, önálló életvezetést, kiegyensúlyozott énképet, tudatosságot sodródás helyett az élet legtöbb területén, az érzések, a gondok kimondásának, megbeszélésének képességét. „Aki kimondja a rettenetet, az föl is oldja.” Közhely, mert sokszor halljuk, de elérni, megteremteni nehezebb: boldog szülő, boldog gyereket nevel.
II. Miért és hogyan alakulhat ki az a helyzet, hogy a gyerek diktáljon?
Többek között úgy, hogy a szülő bizonytalan önmagában, a tetteiben, a nevelési elveiben. Ennek a háttere lehet a rengeteg egymásnak ellentmondó tanácsokat szajkózó neveléssel foglalkozó online felület. Minél inkább rabjai vagyunk annak a magatartásnak, hogy minden gondunkra a külső forrásoktól várjuk a magyarázatot, annál jobban háttérbe szorul a konfliktusok megoldásának az a módja, amely a megfigyelésből, a mélyebb belső gondolkodásból fakad. Ha több időt töltünk saját magunk és gyerekünk, gyerekeink megfigyelésével, és valódi figyelemmel fordulunk szeretteink felé, annál inkább közelebb kerülünk önmagunk helyzetének megértéséhez, a megfelelő gyógymód megtalálásához. Nevezhetjük ezt belső utazásnak, elcsendesedésnek, elmélyülésnek akár.
Persze olvashatunk neveléssel foglalkozó cikkeket, könyveket, de kerüljük a reklámbevételért folytatott harc miatt hangzatos címeket harsogó, önmagukat a bölcsek kövének hirdető álfelületeket. Valódi szakemberek, elmélyültebb gondolataihoz forduljunk inkább.
III. A nevelés válsága!?
Ennek oka Magyarországon, szerintem, az elmúlt évtizedek sokféle változása az élet minden területén. Ami a múltban elfogadott volt, abból sok mindent kidobtunk az ablakon, azt is, aminek az igazsága vitathatatlan volt. Például azt, hogy a szülőnek a gyereke előtt tekintélye kell, hogy legyen, s azt is, hogy vannak olyan témák, amelyek csak a felnőttekre tartoznak, s nem a gyerek előtt beszélünk róla, s ne adj isten, még be is vonjuk a gyereket olyan vitákba, nézeteltérésekbe, ami nem rá, csakis az őt nevelő felnőttekre tartozik. a gyerektől semmiképpen nem szabad elvennünk a gyerekkor ártatlanságát. Tudatosítsuk magunkba a régről ismert gondolatot: „Nicht vor dem Kind = Ne a gyerek előtt!”.
S hogyan lehet egy szülőnek tekintélye a gyermeke előtt? Úgy, ha következetes a döntéseiben, s határozott elképzelései vannak arról, mi jó a gyermekének,a családjának.
IV. Miképp látja a franciák nevelési értékeit egy Franciaországban élő amerikai nő, Pamela Druckerman, a népszerű Nem harap a spenót, avagy Gyermeknevelés francia módra című könyv szerzője?
Már a várandósság alatt is nyugalmat sugároznak, és tüntetően nem mondanak le az örömökről. Nem az aggódás jellemzi őket!!
A reklámok is, amelyek a terhes nőknek, a terhes nőkről szólnak, elsősorban a nőiességet, a szépséget hangsúlyozzák: „Fontos, hogy a terhesség idején is kényeztessük a bennünk élő nőt.” – ez a mottó az uralkodó!!
Nem arról van szó, hogy bármit lehet, hanem arról, hogy a nő a várandóság idején maradjon nyugodt és józan!!
A terhesség legyen a felhőtlen boldogság ideje!!!
A terhes francia nők azért nem híznak el, mert nagyon figyelnek rá, hogy ne egyenek túl sokat!! Nem érvényes náluk a mondás, ami nálunk ma is él: kettő helyett eszik, kívánós, ezért mindent megehet!!
A franciák számára fontos kérdés: „Megcsinálja-e az éjszakáit” a kisgyermek, ami azt jelenti, hogy végigalussza az éjszakákat. Általában ez a francia csecsemőknél már 3 – 6 hónapos korra megtörténik, kialakul. Mi ennek a titka? Többek között az, hogy a „születéstől fogva alaposan megfigyelték a babájukat, és az ő ritmusukat követték”. Másrészt, az újszülötthöz, amikor éjszaka elkezd sírni, nem ugranak fel azonnal, megadják neki a lehetőséget, hogy megnyugtassa magát – ezt a tudást átadták egymásnak a generációk, és az orvosok is ezt javasolják. Fontos ez a „kis szünet”, ez a várakoztatás. Ennek az alkalmazása óriási jelentőségű a kisbabák helyes alvási szokásainak kialakításában. Hisz, a csecsemők sokat mozognak, és sokféle hangot adnak ki alvás közben, és az alvási ciklusaik is mások, 2 órásak, és mindig felébrednek közben. S teljesen rendjén való, hogy ezeket a ciklusokat meg kell tanulniuk összekötni, Ha a szülő, minden ilyen alkalommal felveszi a gyereket, akkor épp ezt a tanulási folyamatot akadályozza meg. Ez a tanulási lehetőség a baba 4 hónapos koráig áll fenn, s utána már kialakulnak a rossz alvási szokások, s a szülőkre sokkal nehezebb feladat vár.
Mindez szorosan összefügg a gyermek megfigyelésével, hisz, ha 5-10 percet hagyják sírni a kicsit, kiderül, hogy vissza tud-e aludni, vagy más gondja van, ami szülői beavatkozást igényel.
A szünet türelemre is tanítja a kicsiket, ez is fontos hozadéka. Így tanítják meg finoman a szülők a gyermekeiket az alvásra és a késleltetésre. Ez mindennek az alapja.
„Ha mindig reagálunk a követeléseire, és sohasem mondunk nemet, az veszélyeztetheti a személyisége kialakulását. Hiszen a gyermek így nem ismer határokat, amelyeket feszegethet, hogy megtudja, mit várnak tőle.”
Az önálló alvás tanítása „…az első döntő fontosságú lecke az önállóságról, és arról, hogyan élvezzük önmagunk társaságát.”
Az a gyerek, aki megtanul egyedül aludni és játszani, később kevésbé lesz szorongó, az egyedül lenni tudás képessége nagyobb magabiztosságot ad, s megalapozza a szülő és gyerek közötti későbbi tiszteletteljes kapcsolatot.
Ugyanez érvényes az étkezésre is: a francia babák 4 hónapos kortól mára napi négyszeri étkezés rendjét követik: reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora.
Kulcsmotívum tehát a késleltetés, a várakozás képessége: ha az embernek olyan gyereke van, aki képes várni, akkor az egész családi élet is kellemesebb.
„Azok az anyák rontják el igazán a dolgokat, akik olyankor avatkoznak be, ha a gyerek lefoglalja magát, és nincs szüksége rájuk, olyankor viszont nincsenek jelen, amikor a gyerek épp rájuk vágyik. Erre agyon fontos odafigyelni.”
A francia gyerekektől elvárják, hogy rendesen, csendesen viselkedjen, és élvezzék az étkezést. S a felnőttek is nyugodtan tudnak étkezni, beszélgetni egymással. A szülők arra törekszenek, hogy a gyerekeknek élményekben gazdag élete legyen, és találkozzanak a zenével, a művészettel.
(Walter Mischel – 1960-as, 70-es évek / pillecukor teszt)
Fontos szertartás a hétvégi közös süteménysütés. Ez arra is megtanítja a gyerekeket, hogyan koncentráljanak a feladatra és hogyan uralkodjanak magukon. (Sütés reggel és kora délután, de a sütemény megkóstolása csak délután, uzsonnakor!) S a francia családokban a 15 éves gyerekek 90 %-a a szüleivel tölti el a főétkezést.
A gyerekek számára a szülők nagyon határozott korlátokat állítanak, de a korlátokon belül viszont nagyon nagy szabadságot kapnak. „A nevelés határozott keret, amelyen belül szabadság van.”
Óvodai nevelés kulcsmondata: „Nem csinálhatod mindig azt, amire éppen kedved szottyan.” Alapgondolat: „a gyereknek egész kicsi korától meg kell tanulnia, hogy nem egyedül van a világon, és hogy mindennek megvan a maga ideje.” Mindez a szülő és gyerek igényeinek összehangolásáról, a kompromisszumokról szól. A gyerek ugyanakkor kifejezheti magát, s törekszenek rá a szülők, hogy éber, vagyis érdeklődő, figyelmes legyen.
Nagyon fontos, hogy már a csecsemőnek is az igazságot mondja a szülő.
„A gyerek érdekeit nem mindig az szolgálja, ami boldoggá teszi, hanem a racionális megértés.”
„Úgy tűnik, azok a szülők, akiket ma Párizsban látok, valóban megtalálták az egyensúlyt aközött, hogy gondosan odafigyeljenek a gyerekeikre, és ugyanakkor világosan éreztessék, hogy a szülők kezében van a gyeplő.”
„Az anya ne legyen a gyereke rabszolgája.”
Nálunk egyre inkább az angol, amerikai neveléshez hasonló szülő, mint szolga és rabszolga szerep jellemző – helytelenül. A szülők közti versengés gyakori, s a verseny tárgya, a gyerek: mama-taxi, helikopter-szülő, milyen különfoglalkozásra jár a gyerek, az állandó összehasonlítgatás a többi gyerekkel, a gyerekek siettetése, a gyerek ritmusának, igényeinek figyelmen kívül hagyása.
A gyermeket békén kell hagyni: „Olyan jól érzi magát, ha maga küzdhet meg a dolgokkal, ha az egész reggelt azzal tölti, hogy egyedül öltözik fel, ha maga veheti fel a cipőjét: annyira örül, ha fordítva veszi fel a pulóverét, ha belegabalyodik a nadrágjába, ha egyedül játszik, ha tesz-vesz a maga kis sarkában.”
A francia anyáknak más a bűntudathoz való viszonyuk, szabadabbak, és megengedik maguknak, hogy önmagukkal foglalkozzanak, s sokféle szerep hatja át egyszerre az életüket; „nem értékelik fel a bűntudatot”.
„Ha az életed egyetlen értelme a gyerek, az nem jó neki. Mi lesz vele, ha ő az anyja egyetlen reménysége?” A franciák számára a munka és a magánélet egyensúlya azt jelenti, hogy nem engedik, hogy az élet bármelyik területe „elborítsa a többit”.
A francia óvodákban a gyerekek megtanulnak alkalmazkodni a többiekhez, szépen beszélni, és szót fogadni, szabályokat betartani, ez már a bölcsődeében is fontos volt. Jellemző a nyugodt hozzáállás, a gyerekeket nem siettetik. A franciák számára nagyon fontos, hogy a gyerekek udvariasak legyenek, s használják a varázsszavakat: kérem, köszönöm, jó napot, viszontlátásra. „Azok a gyerekek, akik nem vesznek tudomást a többi emberről, és nem köszönnek, mindig csak a saját buborékjukban élnek…. Mikor tanulják meg, hogy nemcsak kapniuk, hanem adniuk is kell.”
S ami még nagyon fontos, ha nemet mondunk valamire a gyereknek, azt mindig nagyon határozottan, nem kiabálva, de hangsúlyosan, és ellentmondást nem tűrően kell tenni, pontosan érezni fogja a gyerek a hangunkból, hogy amit mondunk, kérünk, megtiltunk, elvárunk, az mennyire fontos és áthághatatlan keret, szabály, mögötte a szülő ereje, tekintélye. Egy francia apa így fogalmaz:
„… a gyereknek megnyugtató, ha a szülei magabiztosak. Szerintem jobb, ha van egy vezető, aki utat mutat. Egy gyereknek éreznie kell, hogy a mama vagy a papa parancsol… Van egy francia mondás, könnyebb kilazítani egy csavart, mint becsavarni.”
„Elsők a szülők, aztán jönnek a gyerekek.”
A francia szülők szerint egy gyerekkirállyal élni rettenetes egyensúlyvesztés, ami az egész családnak rossz.” Fontos kulcsmondatok a szülők részéről: nincs jogod hozzá, hogy megüsd a testvéredet; nem értek egyet azzal, hogy ledobálod az ételt a földre stb. „Mindig el kell magyarázni, mért tiltunk meg valamit.”
A francia nevelés lényege a hatalmas szabadságot körülvevő szilárd keret.
Legfontosabb értékek:
- mások tiszteletben tartása
- a fizikai agresszió tiltása
- annak megtanítása, hogy kérdezzen, mielőtt elvesz valamit
- kerülik a túlzó dicséretet
„Minél elkényeztetettebb egy gyerek, annál boldogtalanabb.” Hisz korlátok nélkül a gyereket saját vágyai emésztik föl, saját impulzusaik rabjai lesznek.
„Meg kell hallgatni a gyereket, de a határokat nekünk kell megszabni.” „Takarékoskodni kell a „nem”-mel, de ha egyszer kimondtuk, akkor nincs apelláta.”
Fontoljuk meg, gondoljuk át ezeket a neveléshez kapcsolódó gondolatokat! Meggyőződésem, hogy a család teljes nyugalmához, a jó hangulathoz, nagyon fontos, hogy szabjunk kereteket a gyermek számára, ne önző kiskirályokat, hanem kiegyensúlyozott küzdeni, beszélgetni tudó, a másik emberre is figyelő embereket neveljünk!