A megszokottól eltérő élethelyzetek kibillentik az embereket a komfortzónájukból, más viselkedést, gondolkodást követelnek meg. Két véglet, két szélsőséges magatartás, reakció lehet jellemző: a túlzott félelem, már-már pánik és az abszolút tagadás.
Mint mindenben, itt is a legjobb „az arany középszer”, a kiegyensúlyozott véleménynyilvánítás, a nyugalom és a bölcsesség megőrzése.
Az információáradatban igyekezzünk megtalálni a leghitelesebb forrásokat. Kerüljük a rémhíreket, a megtévesztő, mindent eltúlzó pletykákat, és az ezeket terjesztő embereket! A „lelki környezetszennyezést”!
Önvédelemből legfeljebb csak napi 1-2 híradást nézzünk, hallgassunk meg a vírus terjedésével kapcsolatban, legjobb, ha egy, a lényeget jól összefoglaló, tényközlő forrást választunk.
A közösségi médiában terjedő sokféle hitelesnek feltüntetett hírt olvashatunk, ezeket is válogassuk meg, s lehetőleg ne adjuk tovább! Sok ember ezeken a felületeken „játssza el a szakértő és a jól tájékozott ember szerepét”, ne gyarapítsuk a számukat!
Gondolkodjunk összetetten, logikusan, kételkedjünk, ne fogadjunk el hitelesnek minden, annak hazudott forrást! Keressük a téma igazi szakértőit, akik valóban rendelkeznek az adott szakterületet érintő tudományos ismeretekkel!
S, ha több időt kell otthon töltenünk a családtagjainkkal, mert a kényszerszabadságon vagyunk, és az oktatási – nevelési intézmények is bezártak, élvezzük ki a családi kör nyújtotta közvetlenséget, közelséget!
Több alaklom nyílhat így tartalmas együttlétekre, beszélgetésekre, láthatjuk, hogy a gyerekeink miképp tanulnak az online felületek segítségével! Segíthetünk nekik és ők is nekünk, megtaníthatjuk őket a ráérő időben sok praktikus dologra – lehet ez akár sütés, főzés, a háztartási gépek használata és még ezerféle más dolog.
Beszélhetünk, mesélhetünk szülőként a gyerekkorunkról, saját élményeinkről, érzéseinkről, nézhetünk együtt tartalmas, mély filmeket, s beszélgethetünk a látottakról.
S olvashatjuk végre, időhiány miatt korábban félretett könyveinket! Tanulhatunk új dolgokat!
Sok – sok beszélgetés kell, most meg több időnk lehet erre, használjuk ki!
Fontos, hogy ne terheljük a gyerekeinket, szeretteinket csak a rossz, félelmet keltő hírekkel!
Ne a „fortélyos félelem” vezérelje tetteinket, hanem a „jóság és a szelíd érzelem”!
A szülőknek példát kell a gyerekeik előtt abban is mutatniuk, hogy miképp élik meg és küzdenek meg életük nehézségeivel!
S kirándulhatunk, biciklizhetünk a gyerekeinkkel a közeli erdőkbe, ligetekbe! Ha van kertünk, kint a kertben is dolgozgathatunk, tevékenykedhetünk, akár, a gyerekeinkkel is közösen!
Kicsinosíthatjuk az otthonunkat, selejtezhetünk, megszabadulhatunk régi, megunt, felhalmozott, felesleges dolgainktól!
Segíthetünk arra rászoruló rokonainknak, embertársainknak!
Jobbak lehetünk, ha megállunk kicsit a rohanásban!
Persze sok – sok családban okozhat rengeteg feszültséget a kényszerű összezártság, a fokozódó anyagi nehézségek, a szűk terek, a rossz lakáskörülmények.
Mert eddig én is elsősorban az átlagos, lelkileg egészséges családokról beszéltem.
De mi van a családon belüli erőszakot, kegyetlenséget átélőkkel, elszenvedőkkel? Azokkal a gyerekekkel, fiatalokkal, akiknek eddig némi fellélegzést jelentett az óvoda, iskola; menedéket, egy erőszakos, gonosz szülő állandó fenyegető jelenlététől?
Ha ilyet tapasztalunk, próbáljunk segíteni, néha egy –egy jó szó, egy –egy beszélgetés, egy tál étel, egy szelet sütemény is sokat jelenthet.
Szeretettel figyeljünk egymásra!