Hogyan tanuljunk, vagy ne tanuljunk együtt a gyerekekkel?

Szülőként mindenki azt szeretné, azt kívánná, hogy az ő gyereke sikeres legyen az iskolában, ne legyen vele semmi gond, vágjon az esze, mint a borotva, kedveljék a tanárok, a diáktársak, fogadjon szót, ne csináljon lehetetlen, elfogadhatatlan szabályszegéseket.

De ez a fajta ideális helyzet ritkán adatik meg.

Mégis, mit tehet a szülő, hogy a gyereke jobb tanuló legyen és sikeresebb legyen az iskolában?

Nagyon sok mindent!

A helyes napirend kialakítását nem lehet elég korán kezdeni! Már a születés utáni első hónapokban szerencsés ezt megtenni.

Legyen helyesen kialakított, megszokott ritmus szerint történő az alvás és az evés, étkezés, szoptatás rendje!

Legyen a gyereknek saját fekvőhelye, szobája, és ott aludjon!

A kereteket – nem győzöm hangsúlyozni mindig, mindenütt – a szülőknek kell megteremteni, különben a gyerek „a saját frusztrációinak a rabja lesz”!

Ha kisgyerekkorban megszokta a gyermek a helyes napirendet, értékrendet, akkor az iskolai rend, a tanulással járó kötelességek elfogadása se jelenthet gondot!

Legyen a gyereknek megszokott helye a tanulásra!

Legyen helye az iskolai felszereléseinek, ott ő tartson rendet, tanítsuk meg erre már az első iskolaév első heteiben!

Kezdetben segítsünk neki rendet rakni, elpakolni, de tegyük őt felelőssé a saját felszerelése összepakolásában, a feladatai megoldásában, észben tartásában! Ne mi tegyük meg helyette!

Legyen meg az otthoni napirendben a tanulás, a felkészülés, a gyakorlás ideje!

De ne essünk túlzásokba, a kevesebb, néha több!

A tanulás, a felkészülés legyen elmélyült, intenzív, de ne tartson túl hosszú ideig!

Többet ér a rendszeres tanulás, gyakorlás, mint a nagy, feszült hangulatú „kampányszerű” tanulás, mondjuk egy felmérő vagy dolgozat előtt!

Kezdetben – ha szükséges – ellenőrizzük gyakrabban, de ne mi legyünk az iskolai feladatai megoldói!

Olvasson a kisiskolás mindennap egy kicsit otthon, s ne csak iskolai olvasmányokat, hanem valamit a saját kedvére!

Kérjük meg, hogy olvasson fel nekünk is valami érdekeset!

Persze könnyebben lesz olvasó gyerekünk, ha szülőként mi is jó példával járunk elöl, s mi is szeretjük a könyveket!

Ha segítséget kér, adjuk meg az induló gondolatot, magyarázzuk el neki, amit nem ért, de utána, bízzuk rá a megoldást, a folytatást, s a végén nézzük meg közösen, milyen megoldás született!
Ne legyünk soha, a tanulás területén sem, „helikopter szülők”, nem a szülő jár iskolába, hanem a gyerek!

Hagyjuk, hogy ő maga legyen a saját élete főszereplője, ne mi éljük azt helyette!

Ha valamit netán elfelejt, ne mi telefonálgassunk, üzengessünk a többi szülőnek, tanárnak, járjon utána ő maga a saját barátainál, osztálytársainál!

Neveljük önállóságra, de legyünk segítségére, ha valamiben nehézsége támad és igényli! Tartsuk be itt is a fokozatosság elvét!

Ne szidjuk, ne alázzuk meg, ha valamit nem ért!

Miközben a gyerek tanul, ne szóljon mellette tévé, telefon, ne jelezzen állandóan például a Messenger, Instagram, mert elvonja a figyelmét, de – főleg idősebb gyerekeknél fordul elő inkább ez az igény – hagyjuk, hogy zenét hallgasson tanulás közben!

Mindegyik szülő – még a különélő is – igyekezzen ugyanazokat az értékeket közvetíteni a gyerek felé a tanulással, a tudás fontosságával kapcsolatban, mint a másik!

Legyünk tudatosabban gondolkodó szülők, ez azt jelenti, hegy a nevelésben mindig tartsuk szem előtt, hogy melyek azok a tetteink, amelyek a gyerekeink hosszú távú érdekeit szolgálják! S ezek például a rendszeresség, a következetesség! Ne hagyjuk, hogy a gyerekünk manipuláljon bennünket!

Ne engedjünk a hisztinek, a követelőzésnek!

Kezeljük nyugodtan a konfliktusokat, érveljünk, beszélgessünk!