Miért ne?
Mert rossz mintát adunk.
Mert a gyerek azt tanulja meg, hogy félni kell attól az embertől, akit szeret, akihez kötődik, aki gondoskodik róla. Így a szeretet érzése a félelemmel párosul, sérül a bizalom.
Mert ennek következtében hibás minták lenyomata kerül a gyerek lelkébe, s később ő is ezt a mintát követi, követheti a kapcsolataiban.
Mert a nevelésnek számtalan más, sokkal hatékonyabb eszköze van.
Mert az erőszak szorongást okoz.
Mert a szorongás érzése meggátolja a gyerek tehetségének, adottságainak kibontakozását.
Mert az erőszakos szülőhöz soha nem tud igazán őszintén odafordulni a gyermek, hogy tanácsot kérjen, vagy csak beszélgessenek – később, felnőtt korban sem.
Mert torzítja a jellemet.
Mert a bántalmazott gyermek később gyakran bántalmazó kapcsolat áldozata vagy okozója lesz.
Számtalan páciens gyerekkorának fájdalmas emléke, hogy az anyja, apja, vagy akár mindkettő rendszeresen verte, megfélemlítette. S ezekkel az emlékekkel még évtizedek múlva is viaskodnak, s nem értik, mit tettek, miért nem voltak elég jók, miért nem voltak szerethetők…
Ha a bántalmazott gyermek felnőttként szülő lesz, soha ne vigye tovább a neki fájdalmat okozó, traumaként átélt viselkedésmintákat!!
Párkapcsolatban se engedjük meg soha a testi – lelki erőszakot velünk szemben senkinek!
Kép forrása: DW (www.dw.com) – https://www.dw.com/en/child-abuse-german-authorities-are-overwhelmed-by-increase-in-numbers/a-53752620