A lélek vírusa a félelem és minden, ami negatív érzés, gondolat

Ne hagyjuk magunkat megbetegíteni negatív gondolatokkal, a negatív emberek közelségével.

Sok páciensem panaszolta, hogy miközben a munkahelyen dolgoznak, és közben beszélgetnek – hisz számtalan munkakör ad erre lehetőséget – nagyon szenved attól, hogy mennyi negatív dolgot, panaszt kell végighallgatnia a munkatársa, munkatársai részéről.

S vajon tényleg ezt kell tennünk? Kell?

A legnagyobb veszélyben a szelídek, a kedves emberek vannak, akik nehezen mondanak nemet, akikben mély empátia lakik, hisz ők nem akarnak senkit megbántani, megsérteni.

De önvédelmet mindenkinek, nekik is gyakorolniuk KELL. Meg kell tanulni kimondani olyan mondatokat, mint például: „Ne haragudj, de most szeretnék egy kicsi csendet magam körül, hogy összerendezzem a gondolataimat. Biztosan megérted, köszönöm.”

Vagy a másik nehézség lehet, ha mindig ugyanazok a témák kerülnek elő, mint egy „imamalomban”: család, gyerekek, férj, anyós, betegség, az örök panaszáradat valami miatt. Igyekezzünk „megemelni a témáinkat”, kilépni a szemellenző takarásából.

Hiszen annyi gyönyörűség, mélység vesz bennünket körül. Vegyük észre a napfelkeltéket, a felhőket, gyönyörködhetünk a természet szépségében, akkor is, ha három műszakban dolgozunk, és egy éjszakai műszak után hazafelé tartunk egy munkásokat szállító buszos utazáson.

Erről írt Kosztolányi Dezső a Szeptemberi áhítat című versében:

Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldusgúnya is,
jaj hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.

Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliába.

Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.

Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret
s az ámulattól szinte égig érek.

A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak
s mint a kisíkált sárgaréz-edények
a konyha délutánján mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?

Forrás: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00597/18843.htm

Beszéljünk a pozitív élményeinkről, könyvekről, szép kirándulóhelyekről, szép emlékekről, versekről, olvasmányainkról…

Gondolkodjunk, éljünk mélyebben, tartózkodjunk a felesleges locsogástól, panaszáradattól.

Kép forrása: Szeretlek Magyarország (szeretlekmagyarorszag.hu) – https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/cseresznyeviragzas-fuveszkert-budapest-video