A bántalmazás lélektana egy író tollából
Mottó
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
(József Attila: Levegőt!)
Erről (is) pontos látleletet ad Bereményi Géza Magyar Copperfield című regényében.
Amikor édesanyja (aki korábban nem élt vele, mert az anyai nagyszülei nevelték) férjhez ment, a regény központi alakja számára – maga az író – véget ért a boldog gyerekkor. Az új család megkezdte közös életét a nevelőapa otthonában, aki örökbe fogadta, nevére vette a fiút.
Vagyis minden megváltozott: a fiú neve, a lakhelye, a környezete, a családja
Éviből „édesanya” lett, az elvált egyedülálló nőből végre újra férjes asszony, ráadásul „doktorné”, a korábban szabadon nevelt gyerekből pedig bántalmazott, „ütött gyerek”. S megindul a felnőttek „játéka”, hogy a boldog család látszatát keltsék, amit a hatéves gyerek pontosan ért, érez: „Alkalmazkodó voltam, kerültem az engem igazából érdeklő témákat, mert hamar beláttam, jobban teszem, ha ennek a férfinak én alávetem magam, mivel ez nem tűrheti, hogy helyette valaki más kezdeményezzen. Jobb lesz, ha meg sem szólalok, ha nem akarok vetélkedést…”
A nevelőapa egy sérült lelkű agresszor, akinek nem lehet a kedvére tenni, „apuka változékony hangulatú”, pontos a látlelet, az ilyen ember megmérgezi a körülötte élők életét, senki sem lehet, az aki, nem viselkedhet úgy, ahogy a természetéből vagy épp az aktuális helyzetből adódna, mert kiszámíthatatlanok a reakciói.
„Csak akkor éreztem jól magam, amikor nem törődtek velem, de mindig jelen voltak…”
Az „új apa” ha haragudott, a gyereket lenézően a régi, vér szerinti apja nevén említette, stigmatizálta, megtagadta vele a közösséget: „Kiköpött Vetró Géza. Nézze azt az álságos tekintetét. Gyáva. Gyáva kutya vagy. Egy Vetró Géza vagy, Géza.”
Előbb a lelki bántalmazás vette kezdetét, majd a fizikai: a verések – nevelői célzattal. Az első pofont akkor kapta, amikor az első közös karácsonyon nem a nevelőapja által készített „miniállatkertnek” örült igazán, hanem a könyveknek, és rögvest bele is merült az olvasásba.
„Másnap azonnal folytattam az olvasást ébredés után, Apuka pedig ingerült lett, megütött, és kirohant az utcára a lakásból.”
Mert mit vár egy agresszív hajlamú nárcisztikus személyiség? A mindenkori hálát, dicséretet, a tömjénezést a környezete részéről. A benne lakó, bizonytalan „személyiségrész” vágyik erre.
Másokon kíván uralkodni, azt akarja, hogy a környezete függjön tőle, felnézzenek rá, kucorgó félelmét, szorongását akarja – tudattalanul – így gyógyítani.
S a környezete alkalmazkodik hozzá, a kis „Géza” anyja „átadja” a gyereke nevelése fölötti hatalmat a férjének, aki a maga eszközeivel embert akar faragni a fiúból.
A fiú „mindig rossz”, nem tud „jól olvasni”, „hazudik” – mindezekért a bűnökért újra meg újra verés jár.
Mi lesz ennek a nevelésnek a következménye? Többek között az, hogy a gyerek beletörődik, hogy ő semmire sem alkalmas, elhiszi, hogy olyan, amilyennek mondják, látják a szülei. Visszahúzódóvá válik, de ez esetben szerencséje lesz, hogy rátalált az olvasásra, a könyvekre, a szellemi menedékre.
„Úgy van: ő gyűlölt engem. És akkor végre megértettem, mi taszított annyira attól a háborútól megviselt embertől engem, és végül az anyámat is. Ő a vérvádat hurcolta be közénk. Bevallatlan célja volt, hogy én utáljam meg önmagamat.”
Aztán eljön a 16 éves életkor, amikor fellázadt a nevelőapja ellen, aki megint meg akarja verni, de ő üti meg, s elhagyja az „otthonát”, hogy soha többé ne menjen vissza.
„Mert egy csapásra a magamé lettem én is, és senki és semmi más nem kellett nekem. Más emberré lettem, más érzésekkel. Hirtelen pihentető lett a tér. Felkészített, hogy olyan legyek, aki már senkinek nem tartozik elszámolással.”
S ez a lázadás nagyon fontos momentum egy ember életében.
Azokból az élethelyzetekből segít kilépni, ahol az embert megalázták, semmibe vették, nem engedték, hogy az legyen, aki lehetne, amire a vele született tehetsége, képességei kijelölték.
(Az idézetek Bereményi Géza Magyar Copperfield című regényéből valók, amely a Magvető Kiadónál jelent meg 2020. február 20-án.)