Korunk, sok családban nagy feszültséget okozó történése, hogy a szülők, főképp az anyák, nehezen veszik tudomásul, hogy a gyermekeik – egy bizonyos életkort elérve – a saját életüket akarják élni. Ezek az anyák, szülők a szülőszerepet tartják életük legfontosabb szerepének, nem tudják, nem képesek, nem akarják ezt a gondoskodó feladatkört elengedni!
De muszáj! Hisz a felnőtt gyermekekkel és az ő bővülő új családjukkal, menyekkel, vőkkel, unokákkal a későbbi jó kapcsolat megalapozásának alapfeltétele, hogy lépjünk hátra néhány lépést!
Örüljünk annak, hogy a gyermekünk képes önállóan élni, az életét megszervezni, harmonikus párkapcsolatot kialakítani! Ne adjunk kéretlen tanácsokat, ne hivatkozzunk arra, hogy mi ezt másképp csináltuk volna, „bezzeg a mi időnkben”!
Még akkor se ítélkezzünk jóvátehetetlen, szélsőséges jelzőkkel minősítve gyermekünk választását, elképzeléseit a párkapcsolatát illetően, ha sok mindennel nem értünk egyet. Beszélgessünk, kérdezzünk, hallgassuk meg a fiatalokat, ültessük le az asztalunkhoz barátját, barátnőjét már a kapcsolat kezdetekor, hisz csak így ismerhetjük meg őt jobban.
Ne hozzuk a gyerekünket abba a szomorú helyzetbe, hogy választania kelljen szülei és a szerelme között. Nagy fájdalmat okozunk ezzel neki és magunknak is!
Neveljük magunkat bölcsességre, ahogy Verena Kast könyvének címe is üzeni: Engedd el őket, és találj magadra! Ez nagyon bölcs gondolat, mert amikor a gyermekeink már nem igényelnek egész napra kiterjedő óvó gondoskodást, akkor több figyelmünk, energiánk marad saját magunkra. Éljünk a felszabaduló idővel, és ne keserítsük meg önmagunk és családtagjaink életét az állandó siránkozással, panaszkodással!
Tartsunk önvizsgálatot, és változtassunk, legyünk rugalmasak, és tudjunk alkalmazkodni az új élethelyzetekhez!
A szeretet nevében ne keltsünk gyűlöletet a környezetünkben!
Charles Dickens így fogalmaz a David Copperfield című regényében egy helyen: „Nagyon kívánatos volna, ha egynémely anya magára hagyná a lányát, mihelyt egyszer férjhez adta, és nem ragaszkodnék hozzá oly erőszakos szeretettel. Úgy látszik, azt hiszik, ennyi jár nekik viszonzásul azért, hogy egy szerencsétlen fiatal teremtést a világra hoztak…..”
Vagyis még sincs új a nap alatt?