Ne hazudjuk azt, hogy a digitális oktatás felér a hagyományos, tantermi oktatással, a személyes jelenléttel!
A digitális oktatásnak nagyon sok lelki, szellemi, fizikai hátránya van. Miért?
Mert hiányzik a legérzékenyebb életszakaszban lévő fiataloknak a személyes kapcsolat, a figyelem a tanárok részéről, a társak közelsége. Hisz, ahogy Alred Adler is hangsúlyozta, és évszádok óta bizonyított tény: „nem nőhet fel teljes értékű ember a közösségérzés ápolása és gyakorlása nélkül.”
A most általános és középiskolába járó generáció tagjai között így is nagyon sok a magányos, énképzavarral küzdő fiatal, akiket a tartós, hosszú hetekig elhúzódó otthonlét még inkább szorongóvá, társtalanná, a valódi emberi kapcsolatoktól elzárva befelé fordulóvá, depresszióssá, lehangolttá tehet, tovább rontva az állapotukon.
Aki törekvő és jó a tanulmányi eredménye, és tovább szeretne tanulni, ő azért érezheti magát rosszul, mert nem kapja meg azt a támogatást, folyamatos személyes visszajelzést, ami mederben tartja a felkészülését. Szorong attól, hogy miként lehet így, ezek között a körülmények között sikeres a középiskolai felvételije, érettségi vizsgája, nyelvvizsgája.
Akiben kevés az ambíció, az még inkább kiábrándulttá válhat, s egyre jobban leszakad a tanulmányaiban. Mert az ideje java részét ugyan online tölti, de nem az iskolai feladatokkal foglalkozik, hanem filmeket, sorozatokat, videókat néz, számítógépes játékokat játszik. S eközben egyre jobban eltávolodik a valódi élettől, beszippantja őt a virtuális tér.
Túl sok órára kényszerítjük a gyerekeket a „kütyük mellé”, amitől amúgy óvnánk őket!!
Azt se felejtsük el, hogy a serdülő-és kamaszkor a „mentális lustaság kora”, amikor a szervezetben zajló fizikai változások több pihenést, lazítást igényelnek. S a fiatalok közül nagyon sokan ilyenkor amúgy is nehezen bírhatók rá a rendszeres erőfeszítést kívánó feladatok elvégzésére. A közösség és a tanárok közvetlen jelenlétének hiánya, a látszólag lazuló keretek fokozhatják a nemtörődömséget.
A felnőttek között sem túl sok a „belülről irányított ember”, aki belső meggyőződésből tesz valamit, mert tudja, hogy az értelmes erőfeszítések, a befektetett munka meghozza majd a maga eredményét! Ezért a gyengébb jellemű fiataloknak még jobban szüksége van a keretekre, a napirendre, mert ezek hiányában a személyiség darabokra hullhat szét.
Ugyanakkor, ha rossz egy-egy család érzelmi légköre, az újabb veszélyforrás, hisz nem tud a fiatal legalább az iskola falai közé elmenekülni otthonról. Számukra a menedék, a feltöltődés lehetőségét eddig az iskola adta.
Másrészt ez az életszakasz amúgy is számos lelki-fizikai változást hoz a fiatalok életébe, ami sok belső válsággal, lelki küzdelemmel, vívódással, önismereti válsággal jár. S az amúgy is sötét világkép még jobban elkomorodhat, felerősítheti a járványtól való szorongás a túlzó aggódást a megbetegedéstől, a halálfélelmet. Beszűkíti a gondolkodást, s eluralkodhat a személyen a pánik, gyengítve az immunrendszert.
A bezártsággal, a testnevelés órák, edzések elmaradásával a fiatalok kevesebbet mozognak, s a mozgáshiányos életformának ugyancsak számos veszélye lehet mindenkinél. A versenysportolók az edzések elmaradásával kiesnek a napi, heti ritmusból, a sportban elért addigi sikereik lendülete megtörhet, s kárba vész a sok, korábban már befektetett munka.
Véleményem szerint nem az iskolák bezárása az egyetlen lehetséges megoldás! Sok mindent tehetnénk ezen túl, hogy a gyerekeket biztonságban tudjuk! Ha a digitális oktatás hosszú, hetekre, hónapokra elhúzódik, az olyan mentális, lelki károkat okoz a gyermekeknél, fiataloknál, amelynek a következményeit ma még elgondolni, felmérni sem tudjuk!
Nagyon fontos az egészségtudatos életmód népszerűsítése, az egészséges étkezés, mozgás, a felesleges félelmek elkerülése!
Okosan védjük a gyermekeket!
Kép forrása: Luisella Planeta Leoni innét: Pixabay